A szitanyomás több, mint pólók! Az elektronikus nyomtatott áramköri lapok szitanyomási folyamatának bemutatása.

Az elektronikai iparban a szitanyomást "precíziós szitanyomásnak" nevezik, és közel sem olyan nehéz, mint a ruhákra vagy a csomagolásra történő nyomtatás. Amikor a Taoxing szitanyomógépek megrendeléseket kapnak az elektronikai ügyfelektől, a három leggyakoribb terület, amellyel találkozunk, a PCB forrasztómaszk, a karakternyomtatás és a vezetőpaszta nyomtatás.

Először is beszéljünk a forrasztómaszkról (zöld olaj). Lefedi a nem forrasztási területet, így csak a forrasztóbetétek maradnak szabadon. A nehézség a pontosságban rejlik – a vonalszélesség és a távolság gyakran 0,1 mm, a stencilnek nagy lyukbőségű ( 200-300 mesh) poliészterből kell készülnie, a gumibetétnek 70-75 fokos keménységűnek kell lennie , és a hálótávolságot 1-2 mm -re kell nyomni , ellenkező esetben a vékony vezetékek és a rövidzárlat hajlamosak a rövidzárlatra.

A karakternyomtatás (fehér és sárga szöveg) egyszerűnek tűnik, de valójában ez teszteli a leginkább az igazítást. A hiba rendkívül kicsi a többrétegű PCB-k egymásra helyezésekor. Az első darabot igazítási furatokkal és nagyítóval kell ellenőrizni. Az elmosódott karakterek vagy törött vonalak azt jelzik, hogy a képernyő távolsága vagy nyomása nincs megfelelően beállítva.

A legigényesebb a vezetőképes ezüstpaszta és a szénpaszta. Ahhoz, hogy ezekkel stabil ellenállásokat nyomtathassunk, a paszta viszkozitásának, a kaparási nyomásnak és a kikeményedési hőmérsékletnek egyaránt tökéletesnek kell lennie, és a nyomtatás után meg kell mérni a lapellenállást. Sok kezdő megbotlik az elégtelen kikeményedésben – száraznak tűnik, de az ellenállás értéke mérve vadul ingadozik.

A PCB- szitanyomtatás nem az érzésről szól , hanem a szabványos paraméterekről: a sablont, a pasztát, a hőmérsékletet és a nyomást mind rögzíteni kell, hogy elkerüljük a kötegelt gyártás hibáit.